Pedig a mellrák – hasonlóan a szintén sok életet követelő méhnyakrákhoz – 100 százalékos arányban gyógyítható a kezdeti stádiumban. Többféle módszert is alkalmaznak a betegeknél az orvosok: választható egyrészt a műtéti kezelés, a sugárterápia, a gyógyszerekkel végzett kemoterápia, a hormonkezelés, újabban pedig már a célzott kezelési lehetőségek is rendelkezésre állnak. Minél hamarabb ismerik fel a betegséget, annál kíméletesebb lesz a gyógymód is: a gyógyszeres kezelésekre kifejlesztett modern, innovatív gyógyszerek – az úgynevezett okosgyógyszerek – olyan személyre szabott terápiát tesznek lehetővé, ami során jóval kevesebb mellékhatással, gyorsabb és enyhébb kényelmetlenségekkel járó gyógyulással számolhat a páciens. Ezek a készítmények válaszhatók, és nem automatikusan ajánlja fel az orvos őket, így ha terápiára kerül a sor, feltétlenül érdemes tájékozódni felőlük akár a gyógyszertárakban, akár a kezelőorvosnál.

Ha a kivizsgálás során valóban beigazolódott, hogy mellrákról van szó, akkor többféle szempont alapján döntenek róla az orvosok, hogy milyen terápiát érdemes a leginkább alkalmazni. Ez függ többek között a daganat és az emlők nagyságától, a tumor elhelyezkedésétől, az életkortól (számít az is, hogy menstruál-e még a hölgy), valamint az általános egészségi állapottól. Ami azonban a leginkább számít, az a mellrák stádiuma: korai állapotú vagy előrehaladott daganatról van-e szó. A terápia kiválasztását szintén alapvetően befolyásoló tumorbiológiai jellemzőket a szövettani vizsgálatok során határozzák meg.

A sugárkezelés általában műtét után jön szóba, ha szeretnék megelőzni az adott területen a rák újabb kialakulását. Ha csak a daganatcsomót műtötték ki, akkor minden esetben elvégzik az operált emlőnek és környékének besugárzását. Általában 25 alkalmas kezelést jelent ez, és gyakran alkalmazzák olyan esetekben is, amikor a mellet teljesen eltávolították egy korábbi műtét során. Mint a sugárkezeléseknél általában, itt is kell mellékhatásokkal számolni: előfordulhat a bőr gyulladása, illetve az emlő kötőszövet-szaporulata.

Kemoterápia javasolt abban az esetben, ha az eltávolított és megvizsgált nyirokcsomóban áttétet vagy érbetörést lehetett tapasztalni. Ebben az esetben fennáll a veszélye, hogy a daganat a szervezet távolabbi területeire is kiterjedhetett. Kemoterápia javasolt akkor is, ha a mellrák nagyméretű volt (a méretnövekedés az áttétképzés esélyét is megnöveli). Ha receptornegatív mellrákról van szó, akkor is kemoterápiára lehet szükség, hiszen a hormonkezeléstől ebben az esetben nem várható hatás. (Receptornegatív mellrákról akkor beszélünk, ha a daganatsejtek nem tartalmaznak ösztrogén- és/vagy progeszteronreceptorokat.) A kemoterápia mellékhatásaként jelentkezhet hajhullás, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, szájnyálkahártya-gyulladás, gyomortájéki fájdalmak vagy görcsök. A mellékhatások többnyire csak átmenetileg állnak fenn, a gyomor- és bélpanaszok pedig a legtöbbször gyógyszerekkel is jól kezelhetők.

Hormonterápiára azok esetében kerülhet sor, akiknél a mellrák daganatsejtjein előfordulnak az ösztrogén- és/vagy progeszteronreceptorok, más esetekben a kezelés nem lenne hatásos. A daganat további növekedése az ösztrogénszint csökkentésével, vagy az ösztrogének receptorokba történő bekötődésének gátlásával akadályozható meg. A hormonterápia sokszor önmagában is eredményes lehet, de gyakran alkalmazzák a kemoterápia kiegészítéseként, vagy azt követően. A hormonkezelés fő előnyei között említhető, hogy enyhébbek a mellékhatások, ennek ellenére időnként súlyos mellékhatások is felléphetnek. Az antiösztrogének esetenként trombózist, méhtestrákot, néha pedig depressziót okozhatnak, így ezek elkerülésére is oda kell figyelnie a kezelőorvosnak. Hőhullámok szintén előfordulhatnak a kezelés megkezdésekor.
A hormonkezelés a továbbiak miatt is előnyös lehet: az antiösztrogének hatására az ellenoldali emlőben a felére csökken a daganatképződés esélye, és ugyanennyivel mérséklődik a mellkasfali kiújulás kockázata. Lassul továbbá a csontritkulás kialakulása, kedvezően alakul a vérzsírok szintje, sőt a petefészekrák is körülbelül ötven százalékkal kisebb eséllyel jelenik meg. 

A rák nem gyógyítható

Az első és legnagyobb téveszme, hogy a rák feltétlenül halállal végződő betegség. Az igazság eközben az, hogy ha idejében felismerik a daganat kifejlődését, akkor sok típusa – például a méhnyakrák vagy a mellrák – százszázalékos hatékonysággal gyógyítható. Általában a korai diagnózis nagyságrendekkel javítja a túlélési esélyeket, az a tudat viszont, hogy a rák mindenképpen halálos a beteg számára, pszichés akadályokat gördít a gyógyulás útjába. Márpedig az orvosok szerint a gyógyulásba vetett hit legalább olyan fontos faktor, mint a megfelelő kezelés.

A gyógyítás tudománya és a rendelkezésre álló terápiák ráadásul nagyon sokat fejlődtek az elmúlt évtizedekben. Új, innovatív okosgyógyszerek jelentek meg, és hatékony, korszerű terápiákat alkalmaznak az orvosok, aminek eredményeképpen a rákos megbetegedések száma több országban is csökken. Az Egyesült Államokban például, ahol a környezeti hatások – például az ipari szennyezés vagy az egészségtelen életvitelre ösztönző fogyasztói kultúra – a daganatos betegségek kialakulásának kedveznek, a halállal végződő daganatos betegségek száma 1991 és 2010 között 20 százalékkal csökkent az Amerikai Rák Társaság 2014-es jelentése szerint.

A rák fertőző

A rákos betegek komoly aggodalma, hogy elszigetelődnek, hogy a környezetük, akár még a szűkebb hozzátartozóik is távolságtartással bánnak velük abban a félelemben, hogy a betegséget elkapják. Semmilyen tudományos adat és tapasztalat nincs rá, hogy rák fertőző lenne, így ez a félelem teljesen alaptalan. A beteg környezetének támogatása, elfogadása viszont igen nagy jelentőséggel bír a gyógyulás folyamatában, amitől nem szabad megfosztani a pácienst. Ezért ezzel a tévhittel mind a betegnek, mind a környezetének ajánlott a lehető leggyorsabban leszámolni.

Idős korban lassabban burjánzanak a rákos sejtek

Ez a tévhit igen veszélyes és ráadásul éppen az ellenkezője igaz. Az idősebbeknél sokkal nagyobb eséllyel jelennek meg az olyan genetikai elváltozások a sejtekben, amelyek rákos sejtburjánzáshoz vezetnek, ráadásul az öregebb, ezért a védekezőképességében gyengébb szervezetben ezek könnyebben terjednek el. Ezért az éltesebb korosztálynak is fontos, hogy rendszeresen – és az évek előrehaladtával mind sűrűbben – vegyenek rész szűrővizsgálatokon, hogy még korai stádiumban diagnosztizálhassák a betegséget, és megkezdhessék a gyógyuláshoz vezető terápiát.

Táplálkozási tévhitek

Tévhit, hogy a tejtermékek túlzott fogyasztása daganatos betegséghez vezethet, mint ahogy az is, hogy aki nem fogyaszt rengeteg gyümölcsöt és zöldséget, az rákos lesz előbb-utóbb. A kiegyensúlyozott táplálkozás fontos alapja az egészségnek, itt inkább a mértékletesség a kulcskérdés, nem pedig az, hogy vegetáriánusok vagy húsimádók vagyunk-e.

A nagy mellű nők esélye nagyobb a mellrákra

Nem igaz. A két dolog között nincs összefüggés. Ellenben jóval kisebb a mellrákban történő halálozás aránya azok között, akik rendszeres járnak szűrővizsgálatra. Továbbá minél több gyereket és minél hosszabban szoptatott egy nő, annál kisebb az esélye a daganat kialakulására.

A szoros melltartó mellrákot okoz

Ez tévedés. A melltartó méretének, alakjának, anyagának nincs köze a mellrákhoz.

Még többet olvashatsz a rákról:

http://betegsegeinkesgyogyitasuk.network.hu/blog/betegsegeink-es-gyogyitasuk-cikkei/onmagunk-is-sokat-tehetunk-a-rak-legyozesere-megeloesere