“Mezítelenül születtem, hogy le tudj mondani önmagadról.
Szegényen születtem, hogy megtalálhasd Bennem a gazdagságot.
Kicsinek születtem, hogy te se akarj uralkodni másokon.
Istállóban születtem, hogy megtanulj tisztelni minden helyet.
Ijesztően gyengének születtem, hogy te sohase félj Tőlem.
Fegyver nélkül születtem, hogy bízhass jóságomban.
Szeretetből születtem, hogy soha se kételkedj szeretetemben.
Éjnek idején születtem, hogy elhidd: minden földi valóságot képes vagyok megvilágosítani.
Emberként születtem, hogy sohasem szégyelld magad, azért ami vagy.
Mária fiaként születtem, hogy neked is legyen édesanyád.
József fogadott fiaként születtem, hogy megértsd: az igazi apa az, aki védelmet és szeretetet ad.
Egyszerűségben születtem, hogy te se legyél bonyolult.
Megalázottan születtem, hogy képes légy fölülmúlni magadban a kevélységet.
Elrejtve születtem, hogy képes légy elkerülni minden önmutogatást.
Gyermekként születtem, hogy megtanulj te is nyíltnak, bizalommal telinek lenni, mint a gyermek.
Te érted születtem, hogy mindnyájan együtt térhessünk vissza az Atya házába.”
(Lambert Noben)

“Adventus – latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés.  Sokunk számára az év legcsodálatosabb időszaka. Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való lelki felkészülés lehetőségét rejti azok számára, akik az ünnep szellemi hátérrét is figyelembe kívánják venni . Minden  évben az adventi négy hét a legalkalmasabb arra, hogy megnyíljunk a szellemi világnak.
Elődeink azt tartották, hogy az advent  heteiben mintegy próbatételként négy különböző mindannyiunkban ott rejlő, de az újjászületés útjában álló tulajdonságot kell felfényesíteni magunkban.

A következők négy erényen való munkálkodás mindannyiunk számára feladat: igazságosság, mértékletesség, bátorság és bölcsesség. Egyes nézetek szerint a szellemi világ ilyenkor visszahúzódik, kevésbé van jelen a fizikai világban. Valószínűleg arra kívánnak ösztönözni bennünket, hogy vegyük a kezünkbe a sorsunkat.
Advent négy hetében az ezt bizonyítandó próbák négyféle kísértés képében érkeznek, és ezekkel szemben négyféle morális képességet kell megerősítenie magában az embernek, hogy „jól vizsgázzon”.
A próbákat (kísértéseket) az ellenerők szolgáltatják számunkra, hiszen az ő feladatuk az emberi lény ilyenformán való tanítása. Az angyalok Advent időszakában fokozatosan hazatérnek gyógyulni és pihenni, hiszen egész évben egy náluk sokkal nehezebben rezgő energiatérben kell helyt állniuk.

A lelki készülődés ideje 4 hétig tart. Eredetileg 40 napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette.
Régen advent idején szigorú böjtöt tartottak. Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei az ősi korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. Az adventi koszorú kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival.

Advent időszaka lelki vonatkozásban lehetőség és számadás is egyben. Lehetőség az előrelépésre és fejlődésre, számadás az eddig megszerzett tudásról és megkapott kegyelmek használatáról. Az ember ezen időszak alatt önmagában bízva és hitére támaszkodva bizonyos erkölcsi tulajdonságokat fejleszthet ki magában. Ez a négy hét bizonyságtétel Önmagunk számára is, hogy képesek vagyunk fejlődni, utunkon kitartani, és érdemesek vagyunk a kegyelmekre. Müller Péter, így fogalmaz: A várakozás ebben az esetben hasonlatos ahhoz az állapothoz, amit egy áldott állapotban lévő nő él át. Sajnos sokan félreértik a várakozást, és azt hiszik, hogy a naptári évfordulóra várnak, holott arra várakozunk, hogy önmagunk beérjünk, és azon a napon újjászülessünk. Nem arról van szó, hogy egy egykor élt valakinek a születésnapját ünnepeljük, hanem arról, hogy lehetőséget kapunk arra, hogy meghaljon bennünk az, aki eddig volt és elöregedett, hogy újjászülessünk egy szebb, egy jobb formában. Erről szólna a karácsony. Ezt előzi meg a várakozási időszak, mialatt az ember megérleli magában azt, aki még nem, de aki majd ott megszületik.

Ez az időszak az Égben is az ünneplésről szól! A Fény megszületése a szívekben-lelkekben, egy új lehetőség elindulása, egy magasabb szinten való folytatásra. Isteni gyermekek vagyunk, akik rendelkeznek mindezzel a tudással és teremtő akarattal, amivel Atyánk felruházott minket.
Jézus is beszélt erről, mikor azt mondta: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!

A következő József Attila mondattal kívánok mindenkinek békés Adventi időszakot:

“Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”

Inspirálta: Váradi Tibor